Evia - Chalkida (Χαλκίδα)

A mai Chalkida modern város, Görögország legnagyobb 10 városa között szerepel. Mint Évia megye fõvárosa, rendelkezik az ennek megfelelõ városi intézményekkel: állami intézmények, kórházak, rendõrség és kikötõ. A Chalkidai mûszaki egyetem biztosítja a felsõfokú tanítást a fiataloknak. A város közelsége Athénhoz sok látogatót vonz, aminek a Chalkidaiak nem mindig örvendenek, hétvégeken csúcsforgalmat okoznak a máskülönben csendesebb partokon. Több mint 1.000 ággyal rendelkeznek összesen a városban lévõ hotelek, míg a pálmafasoros, nagyon szépen kiépített parti sétányon kávéházak, bárok, tavernák biztosítják az odalátogatók szórakozását.

A város a szárazföldi részen kezdõdik de nagyobb része már a szigeten fekszik. Neve a chalkosz szóból ered ami ércet, bronzot jelent.

Chalkida manapság egy megszokott görög kisváros képét mutatja, mindazonáltal az utazó találhat némi látogatásra érdemes helyet, ezek közül a dzsámit, a gótikus stílusban átalakított Ajia Paraszkevi templomot, az Evaggelismos templomot, a velencei kormányzópalotát és a török vízvezetéket érdemes kiemelni. Az ókori nagyhatalmú városból eddig nem sokat sikerült feltárni. Érdemes meglátogatni a múzeumot, amelynek szobrászati gyüjteményében többek között a késõ archaikus plasztika kiemelkedõ alkotásai, az eretriai Apollon Daphnephorosz (Apollón, a babérviselõ) templom oromcsoportjanak töredékei (Theszeusz és Antiope) találhatók. A régi vár romjait is érdemes megtekinteni (exokliszi-kis templom a várudvaron, kilátás a várból, erõd, régi kapu, várfal). Estefelé kellemes a kávézás a tengermelletti Vörös Ház alatt elhelyezkedõ kávézóban.

Történelem

A város, amelyet az ókorban fekvése miatt a tenger Thermopülaianak (Meleg Kapu) neveztek, a görög világ egyik legaktívabb városállama volt. A város történelme az i.e. 3.000-beli években kezdõdött a Mánika körüli területeken, mint ahogy ezt az ásatások bizonyítják.

A Krétai Hraklidész szerint az ókori Chalkidának a területe egyenlõ volt 70 stadion területével, vagyis mai mércével mérve körülbelül 1.400 négyzetméter. A helye a mai Szent János (Aj Joánisz) dombjai, Jiftika, Kállimáni, a velencei vízvezeték körüli terület. A leletek gümnászion, théatron (színház), templomok létezésérõl számolnak be, de ugyanakkor mûveszi tevékenységrõl is, mint szobrászat és festészet. 

A földrajzkutató Sztrávon (i.e. 67 - i.u. 23) megemlíti, hogy Chalkiszt fal vette körül. Az i.e.VIII századtól kezdve Itáliában, Sziciliában, a Chalkidiki félszigeten és másutt gyarmatvárosok egész sorát alapította. Chalkisz az ábécénk hazája is: gyarmatvárosa, Cumae (a mai Kymi) közvetítette Rómának az anyavárosban használt betûket. 

Chalkisz állandó harcban állt Eretriával a Lelantion síkságért. Athénnal szemben a biótok szövetséget kereste: i.e. 506-ban a fiatal athéni demokrácia megdöntését kisérelte meg - sikertelenül - a chalkiszi és thébai arisztokrácia. Ettõl kezdve váltakozó sikerrel igyekezett függetleníteni magát legyõzõjétõl.

A középkorban frankok, velenceiek, törökök váltogattak egymást földjén, akárcsak a sziget többi vidékén.

A kereskedelmi fejlõdésen kívül az ókori Chalkiszban a szellemi fejlõdés is igen fellendült. Isziéosz a szónok, Evforíon és Likófron a költõk, és Fillipai Sándor történelemírója is Chalkidaiak voltak. A városban különbözõ sporteseményekre is sor került . A görög istenségeken kívül keleti "importált" istenségek kultusza is dívott, mint például Iszisz és Szarapisz imádata. I.e. 147-ben, a Szkárfiai háborúban a várost tönkretette a achájokkal való szövetség. A bizánci és a velencei korszakban a város újból nagy fejlõdésnek indul, ami fõleg jó stratégiai helyének köszönhetõ. 1470-ben elkezdõdik a török uralom, Mohamed 70.000 török katonájával megszállja a várost és leigázva tartja egész 1833-ig.