Oroszországi Szent János zarándoklat

Tegnapelőtt elrohantam a Prokopi-ban lévő Szent János templomhoz, egyrészt vendégeim voltak, akik ezért jöttek Romániából, másrészt jövendőbeli vendégeimnek be kell tudni számolni minden neves eseményről. Nagyon gyorsan: Évia nagyon sok mai falva -a legszebbek, legrendezettebbek- a Kis Ázsiai katasztrófa után visszatelepült túlélő görögök által lett alapítva (a törökök tömegesen kiirtották a görögöket egy államok közötti népességcsere akció ürügyén).
Ilyen Prokopi is. Ide Kappadokiai görög családok települtek és magukkal hozták csodatévő szentjük bebalzsamozott maradványait, Szent János-t.

Ünnepnap: zarándokok állnak sorba, hogy bejuthassanak a Szent János templomba és meggyújthassanak egy gyertyát.

A kétméteres gyertya az igazi. Bizánci sas és görög nemzeti zászló jól megférnek egymás mellett.

Az idetelepült Kappadokiai görögök, akiket annak idején a görög állam segített újra gyökeret ereszteni görög földön, nagy templomot építettek Jánosnak és imádatuk jeléül minden május 27-n nagy ünnepet rendeznek tiszteletére. A szent úgy vélik, rengeteg csodát tett, idejárnak a világ ortodoxai fogadalmakat tenni. A tegnapelőtti nagy napon is rengeteg orosz és román hívő volt, őket busszal hozzák turistairodák, akik vallási turizmusra szakosodtak. Ami ront a nap hangulatán, hogy a papok este nagy zsákokban viszik a pénzt oda, ahol aztán elosztják, megőrzik, felhasználják, stb. és mégis standokat is kiállítanak, ahol mindenféle csodatévő tárgyakat, amuletteket is árulnak. Szomorú látvány számomra..

A leleményes roma család a parkban szépen leterítette a pokrócát és süti nyárson a bárányt. Érdekes módon, nincs túl sok roma Görögországban és akik vannak, nem sok vizet zavarnak. Majdnem nomád módra élnek, félkész házakban, vagy sátrakban, falkákban járják nyáron az országot, ők a bazárok főszereplői, azért vannak most is itt. De igazából nem tesznek sok rossz fát a tűzre, alig hallani róluk. Bezzeg egyes bételepülőkről annál többet:(

Itt a bazáros pap. Nem kommentálom, mert néhányan megsértődnek :) Ha meg lefordítanám, amiket a táblákon összezagyválnak, páran röhögőgörcsöt kapnának :)

Én ezt imádom a görög emberben, a leleményességét, józan paraszt eszét :) (ugyanakkor ennek a rossz oldalát utálom mikor minden összejön...) A hit az hit, hja kérem, de a lábunk is csak a mienk, szépen kávézás közben várjuk Szent János körútjának befejezését. Míg Szent János csontjai elolvadnak a hőségben, nénik, bácsik és mi, hűsölünk a szőlőleveles kávézóban.

Visszatérve a témánkra, az emberek vesznek mindent ilyenkor, mint a cukrot, óriási business ma Prokopi május 27-n, óriási bazár is van ilyenkor. Az idén a bazár számomra kimaradt, kimondottan Jánost akartam látni, ahogyan szerencsétlennek a maradványait végighordozták a 60 fokos hőségben a napon, a helységben körbe-körbe, nagy gyászmenettel. A hívők vonulnak utána, a körmenetet rendőrök kísérik és rendőrkordon között halad a templom felé, a görögök aranyosak, drágák, mindent úgy ki tudnak élvezni, a velejéig:)

Na nemsokára jön..

Tanulólányok és pár fiú (tényleg merre vannak a srácok?), mindig az első tanulók viszi a zászlókat. Bizánci zászlók lobognak, a Szent János emblémái és görög nemzeti zászlók között.