Oroszországi Szent János zarándoklat

Tegnapelőtt elrohantam a Prokopi-ban lévő Szent János templomhoz, egyrészt vendégeim voltak, akik ezért jöttek Romániából, másrészt jövendőbeli vendégeimnek be kell tudni számolni minden neves eseményről. Nagyon gyorsan: Évia nagyon sok mai falva -a legszebbek, legrendezettebbek- a Kis Ázsiai katasztrófa után visszatelepült túlélő görögök által lett alapítva (a törökök tömegesen kiirtották a görögöket egy államok közötti népességcsere akció ürügyén).
Ilyen Prokopi is. Ide Kappadokiai görög családok települtek és magukkal hozták csodatévő szentjük bebalzsamozott maradványait, Szent János-t.

Ünnepnap: zarándokok állnak sorba, hogy bejuthassanak a Szent János templomba és meggyújthassanak egy gyertyát.

A kétméteres gyertya az igazi. Bizánci sas és görög nemzeti zászló jól megférnek egymás mellett.

Az idetelepült Kappadokiai görögök, akiket annak idején a görög állam segített újra gyökeret ereszteni görög földön, nagy templomot építettek Jánosnak és imádatuk jeléül minden május 27-n nagy ünnepet rendeznek tiszteletére. A szent úgy vélik, rengeteg csodát tett, idejárnak a világ ortodoxai fogadalmakat tenni. A tegnapelőtti nagy napon is rengeteg orosz és román hívő volt, őket busszal hozzák turistairodák, akik vallási turizmusra szakosodtak. Ami ront a nap hangulatán, hogy a papok este nagy zsákokban viszik a pénzt oda, ahol aztán elosztják, megőrzik, felhasználják, stb. és mégis standokat is kiállítanak, ahol mindenféle csodatévő tárgyakat, amuletteket is árulnak. Szomorú látvány számomra..

A leleményes roma család a parkban szépen leterítette a pokrócát és süti nyárson a bárányt. Érdekes módon, nincs túl sok roma Görögországban és akik vannak,  nem sok vizet zavarnak. Majdnem nomád módra élnek, félkész házakban, vagy sátrakban, falkákban járják nyáron az országot, ők a bazárok főszereplői, azért vannak most is itt. De igazából nem tesznek sok rossz fát a tűzre, alig hallani róluk. Bezzeg egyes bételepülőkről annál többet:(

Itt a bazáros pap. Nem kommentálom, mert néhányan megsértődnek :) Ha meg lefordítanám, amiket a táblákon összezagyválnak, páran röhögőgörcsöt kapnának :)

Én ezt imádom a görög emberben, a leleményességét, józan paraszt eszét :) (ugyanakkor ennek a rossz oldalát utálom mikor minden összejön...) A hit az hit, hja kérem, de a lábunk is csak a mienk, szépen kávézás közben várjuk Szent János körútjának befejezését. Míg Szent János csontjai elolvadnak a hőségben, nénik, bácsik és mi,  hűsölünk a szőlőleveles kávézóban.

Visszatérve a témánkra, az emberek vesznek mindent ilyenkor, mint a cukrot, óriási business ma Prokopi május 27-n, óriási bazár is van ilyenkor. Az idén a bazár számomra kimaradt, kimondottan Jánost akartam látni, ahogyan szerencsétlennek a maradványait végighordozták a 60 fokos hőségben a napon, a helységben körbe-körbe, nagy gyászmenettel. A hívők vonulnak utána, a körmenetet rendőrök kísérik és rendőrkordon között halad a templom felé, a görögök aranyosak, drágák, mindent úgy ki tudnak élvezni, a velejéig:)

Na nemsokára jön..

Tanulólányok és pár fiú (tényleg merre vannak a srácok?), mindig az első tanulók viszi a zászlókat. Bizánci zászlók lobognak, a Szent János emblémái és görög nemzeti zászlók között.

Kappadokiai asszonyok a sorban. Sajátjuknak érzik Jánost, minden évben jönnek.

Rezesbanda :)

És itt megy szegény felfőtt János.

Évadnyitó néptánc-ünnepség

Májustól lassan, de biztosan, elkezdődnek a szabadtéri ünnepségek, búcsúk. A mai napon valósította meg a Limni-beli néptánc együttes a tavaszi fellépését, amit minden évben a Panagia Theotokou vagyis a Szûz Mária anyja templománál tartanak. Ezt mindig amolyan népi ünnepségként rendezik meg, étellel, borral, közös tánccal a végén. Eddig minden évben az enni-innivaló ingyen volt, de a nemzetközi gazdasági válság erre is rányomta a bélyegét és az idén 5 eurót kértek egy személyre járó kajáért. Sokuknak ez nem tetszett, én nem tartom elvetni-valónak azt az ötletet, hogy így is segítsük az ilyen jellegű, hagyományápoló rendezvényeket. A templom, (mint az egyház tulajdonában lévő legtöbb telek) fantasztikus helyen van, csodálatos kilátással, frissen és üdén csergedező forrásvízzel, óriási platánfák alatti tisztáson, melyek nyáron is hűvös árnyékot biztosítanak, egyszóval ideális piknik hely. A templom is nyitva volt, besegítve a műsorba, székek, padok, WC közhasználatra bocsátásával.

Limni-beli népviselet

Kastoria vidéki viselet

A Limni-i néptánc csoport ilyenkor mindig meg szokott hívni más régióból is csoportokat, az idén a Martino-i, a Kastoriá-i felnőtt táncosok csoportja volt jelen, valamint egy gyerekcsoport, akik valami fantasztikus ütemű és lépéskombinációjú trák táncokat adtak elő. Sajnos a gyerekek és a 45 év fölöttiek között nincs átmenet, habár én azt hittem, ez csak Limniben gond, de ma láttam, a többi csoportoknál is ugyanez a helyzet, hiányzanak a fiatal felnőttek. De még így is szerencse, hogy a kicsik jönnek majd átvenni a stafétát. A táncok nagyon jók voltak, a népi öltözetek fantasztikusak, a hangulat is jó.

Limni-beli férfi népviselet

Martino-i népviselet

Martino-i népviselet

Kissé hideg volt, az április eleji pár hét nagy meleg után, a húsvét és most május eleje, csípős időt hozott. Sütött a nap, de a platánfák alatt majdhogynem fáztunk. Az idén nem nagy üstökben, helyben készítették a kaját, hanem a „kleftiko”-nak nevezett (tolvajok kajája) ételt süttették meg egy helyi pékségben. A kleftiko lényege, hogy kevés zsíros résszel is rendelkező húsra pakolnak sajtot, krumpliszeleteket, paprikát, paradicsomot, fűszerezik, majd 2 réteg sütőpapírba csomagolják és lassú tűzön, sütőben megsütik. Egyszemélyes adagokat készítenek. Tehát a kaja ez volt, plusz nagyon finom friss kenyér és bor, egy személyre egy 25 dl-s üveggel.

Trák táncokat előadó gyerekek

Miután az emberek megnézték a műsort és ettek, felálltak táncolni is. Mindig elnézem, hogy az ideköltözött idegenek jobban élvezik ezeket az összeröffenéseket, mint a vérbeli, pár generáció óta itt élő helybeliek. Ma is végigélveztem, ahogy a Sherrard család két angol vendége, nagy jókedvvel ropta a sok nehéz lépésű görög táncot, az asszonyka terhesen! A fiatal férfi végig táncolt minden táncot, addig amíg már mindenki hazafelé készülődött. Ja és hogy mennyit tartott? Hát reggel 7 körül kezdődött a liturgiával (mise), amire mi nem mentünk, kb. 10-kor kezdődött a tánc és ha jól gondolom, olyan 3 fele szedtük fel magunkat. Az ilyen események rendkívül érdekesek mindig az idegeneknek, nagyon sajnáltam, hogy most nem volt senki, akit magammal cipelhettem volna kis családomon kívül.

Virtuóz "tsamiko" a Martino-i néptánccsoporttól

Kastoria-beli népviselet és táncok

Itt már mindenki táncol:)

A szállásadó is emberből van..

..ugyanis ne feledjük, mi azok is vagyunk :)

Mi családilag, olyan helyen vagyunk szállásadók, ahol nem nyüzsögnek a turisták. Legalábbis nem a magyarok vagy svédek, és minket csak azok érdekelnek:) Egyszer volt görög vendégünk, de a férjem azt mondta, nem kellennek:) Nem kell rögtön rosszra gondolni:), különböző okai vannak annak, miért nem szeretjük szállóvendégnek a görög honfitársakat. Lényeg a lényeg, a szigetünkön nincs sok idegen turista és a szezon is nagyon kicsi, vagyis "szűk", nincs egészen 2 hónap. Ez rettenetesen kevés ahhoz, hogy a házak értékei amortizálódjanak, "visszaadják" a beléjük fektetett pénzt és vesződséget. Arról nem is beszélve, hogy a parlagon fekvő vagyonnak mindig romlik az értéke, a nem használt apartmanok, stúdiók például bebüdösödnek, nehezebb őket karban tartani. Mégis nehéz azt az elhatározást venni, hogy OK, akkor odaadom olcsón, nagyon olcsón, minthogy itt álljon üresen. Mert ha 60 nap helyett 45-t dolgozom és azt is olcsón, akkor mi van? Azt minden szállásadó úgy számolja, hogy egy apartman vagy stúdió mennyit kéne hozzon egy szezonban. Nehéz akár egy napot is veszíteni, nehéz olcsón adni, de nehéz drágán is adni. Egyáltalán, nem könnyű szállásadónak lenni :)

Ide, a sziget ezen részébe, ahol mi vagyunk, próbálkoztak már "betörni" turistairodák. De egyszer történt meg, hogy nem tudtak fizetni, azóta szóba sem áll senki velük. A turistáink nagy része, mondhatnám 90%-a athéni. Ők azok, akik az év több hétvégéjén elrándulnak Évia északibb részeibe és azt felfedezik maguknak. Mivel Évia közel van Athénhoz, kedvelt kiruccanóhely. Egész évben vannak Limniben hétvégeken idegen arcok. De ez csak Limni, a közeli üdülőfaluk mind szánalmasan üresek. Nincs mozgás, nyüzsi, csak a helyiek vannak és néha lézengenek idegenek.