Alexandrupoli

Augusztus utolsó napjaiban Alexandrupolisban jártam. Teljesen meglepett az egész vidék, főleg az Egnatia út, amin Szaloniki után langyos unalomban lehet 150 km/órával minim levezetni a sok km-t a török határig, szuper minőségű út, melyet még több helyen építenek. Alexandrupolis maga nem az a jellegzetes szűk utcájú görög település, hisz egy új város, mely orosz tervrajzra készült. Ettől függetlenül megvannak a görög jellegzetességei, a nagy török "mahala" létezése ellenére. A török határ innen fél óra, az első nagy bazárú török város egy órácska járás kocsival. Mi nem mentünk át, más dolgunk volt.


Alexandrupolis népe a Dikkela nevezetű kis falu partját részesíti előnyben, itt szép homokos a part. Aznap mikor mi kipróbáltuk hullámos volt és az egy nappal azelőtti eső hatására a víz zavaros volt, ami az Éviai kirstálytiszta vízhez szokott szemünknek nem tetszett, a homok viszont talpunknak igen. Érdekes, hogy itt az idegen turizmus nulla. Néha bolgárokat látni, hisz közel a bolgár határ is, de ők is többnyire üzletelni jönnek ide, ez a hely inkább a Törökországi átjáró előtti utolsó görög város és semmi más. A város azért nagyon tetszett, fantasztikus esti hangulat van a központban, Görögország legnagyobb világítótornya körül.

Elmentünk egy nagyon törökös központi falatózóba is, ahol előre tudtuk, mi vár ránk. Alig vártuk kipróbáljuk!! Zsírpapíron szolgálnak fel mindent, ezért olcsó, de nyamm, nagyon finom volt minden!! Még biztos visszamegyek oda, fantasztikus hangulata van az egész központnak. Ebben a zsírpapírosban is mind jó ruhájú, amolyan bohémlelkeknek kinéző kulturközönség:) volt. Toulouse Lautrec imádta volna!