Amaltheia

A július 20 és augusztus 20 közötti időszak az abszolút főszezon egész Görögországban, de különösen érvényes ez Éviára, az athéniek fő-fő nyaralószigetére. Ekkor én is folytonosan úton vagyok, hol itt, hol ott, hol munkaügyben, hol itt nyaraló rokonoknál teszek tiszteletlátogatást, hol csak úgy, pátyolgatom valamelyik vendégem. Ilyenkor általában a különböző kötött tevékenységek szünetelnek, de az idén ez egyáltalán nincsen így. Egész nyáron járok medencés aerobicre, fiam úszni, mindenki nép-táncolni, férjem kórusozni, ráadásul a néptánccal különböző fesztiválokra is eljár a csoportunk. Nem mindenhova tudunk elmenni, de voltunk Styrán, ez majd egy másik BLOG beírás lesz.

Most csak bemutatom Amaltheiat. Eredetileg Amaltheia egy szimpatikus mitológiai kecskealak volt, aki Zeuszt táplálta tejével az Ida hegyen. Aztán Zeusz a maga, görögökre annyira jellemző, tárgyilagos módján, leölte Amaltheiat és szarvából elkészítette a "bőségszarut". Nagyszerű mesemondóink nagyon jól ismerték a görög mitológiát és így megszületett a mi "terülj terülj asztalkám" c. mesénk, a Zeuszi bőségszaru mintájára. Aztán Zeusz nem elégedett meg a zabi biztosításával, hanem a kecske bőréből elkészítette lányának, Athénének, az Aigisz (ejtsd: égisz) nevezetű legendás pajzsot. Most megkíméllek benneteket és nem mesélek tovább Aigiszről:)

Manapság több olyan cég nevezi magát Amaltheianak akik önmaguk felé a bizalmat szeretnék erősíteni és az anyai ösztönöket megbirizgálni. Ezért főleg hotelek használják a nevet. Limniben is így van. Az Amaltheia egy rendkívül jó kis-hotel, de van 2 dolog, ami miatt az éviai "vendég-magyarok" (egész jó kifejezés:)) nem kedvelik. Egyik, hogy magas kategória, a másik, hogy nincsen tengerpartja. Ugyan nagyon közel van hozzá, de mégis kocsiba kell ülni és kb 200 m-t menni. Vagy gyalogolni, de nincs jó gyalogút, ráadásul senki nem szereti a tűző napon cipelni a cuccot. Én biztos nem:) Azért nem marad üresen, járnak ide észak európaiak és mi is, úszni és aerobikozni a medencéjében. És utána ha időnk engedi, ellazulunk egy Fredo kávé mellett a szép környezetben.. Szeretem Amaltheiat és sajnálom, hogy ide vendégeket nem szoktam hozni. De aerobikozni bárki jöhet, 6 eur/alkalomért (1 óra). A képek meséljenek tovább.

Görög esküvő

Esküvőben voltunk Chalkidán. Ehhez át kellett szeljük az észak Éviát a középtől elválasztó hágót, ami arrafelé nappal nem érdekes, de hazafele éjjel 3-kor a sok kanyarral enyhén szólva..andalító volt.
Az esküvők 99%-a május-júliusban van. Augusztus 1-15 között általában sem esküvő, sem keresztelő nincs, aztán még egészen kora őszig megint vannak.
Mi egy gazdag család esküvőjén voltunk, akik szegről végről rokonok. Esküvő alkalmával meg szokták hívni a távolabbi rokonokat is, ilyenkor összejön a család és nagy dumapartik vannak, felszedik a régen leejtett, elfeledett szálakat.

A család örege, vagyis a vőlegény apja, a férjem keresztapja. Mantudiban volt tanító, ezenkívül itt földekkel rendelkezett. A felesége segítségével a tanítás mellett művelték a földeket, amik aztán a szorgos munka és jó gazdálkodás mellett gyarapodtak. Egy idő után ahogy idősödtek, kiadták ezeket megművelésre. Elköltöztek Chalkidába, szigetünk közigazgatási központjába, itt már iskolaigazgatóként ment nyugdíjba a „nonos” (keresztapa).
Két gyerekük lett, a fiú a DEH-nél hivatalnok (az állami áramszolgáltatónál), ami egy jó munkahelynek számít még a mai válságos időkben is. A lány, Litsa, hozzáment egy építészmérnökhöz, aki ma, a nyugdíj előtt az egyik legismertebb és legelismertebb építészmérnöke Chalkidának. Gyarapodtak és sokasodtak, 5 gyerekük lett. Időközben Litsa nyitott egy Swarovski üzletet, mely a jó vezetés és gazdálkodás nyomán egyre bővült és egyre fennebb emelte a családot a helyi közösség gazdasági ranglétráján. Az 5 gyerek felnőtt és ha jól tudom, mind elvégeztek valamilyen felsőoktatási intézményt. Az esküvő a Stratos nevű fiúgyermeké volt, egy Simela nevű lányt vett el. A név jellegzetes, a menyasszony „pontios” családból származik. A „pontios”-ok, vagyis a pontus-iak a Fekete tenger partjának a „Pontus” néven ismert, görögök lakta vidékéről származnak. Ennek egyik része az, ahová annak idején a mitológiai Jászon ment keresni az aranygyapjú juhot..
A Pontus-beliek oroszos kiejtéssel beszélik a görögöt és habár ma is tartják görög mivoltukat, nehezen keverednek más népekkel. Ezért nem örvendenek különösebb elismerésnek az echte görögök között. Lassúknak tartják őket úgy mozgásban mint felfogásban és rengeteg vicc forog közkézen, ami róluk szól.

Sajnos sok képet nem tudtam csinálni, de az esküvő pazar volt, medencés bortelepen, egy nagy képernyőn a fiatalok gyerekkori és fiatalkori képeit vetítették, majd a tánc kezdetekor a táncot lehetett látni közeli filmezésen. A kaja sok és jó volt, torta, édesség, minden ami kell, a hölgyek ruhái szépek és ékesek, a pasik kicsípve, minden tökéletes volt. Sajnos csak 2 képet készítettem.

Görög minimálbér, átlagkereset

A görög átlagkereset sokkal alacsonyabb mint az észak Európai átlagkereset, de sajnos nagyon sok termék ára magasabb mint észak Európában.

A görögök vásárlóképessége az átlag-európai 94%-a (Eurostat 2009), míg a németeké, osztrákoké, dánoké, belgáké 110% és 130 % között mozog. Persze a legjobbak ebben a luxemburgiak, nekik 276%-os vásárlóképességük van.

Az Eurostat számolgatásai alapján a görög minimálbér a magánszférában 863 eur és ezzel az eurózónában túlszárnyaljuk a spanyol 739 eur-t valamint a portugál 554 eur-t (még örülnünk is kell..a luxemburgiaké 1.683!). Sajnos viszont ez hibás számítás mert az Eurostat a 14 fizetésalapból hozza ki az egyszeri minimálbért, ami most, hogy levágták a 13. és 14. fizetést hirtelen 740 euróra csökkent. Tehát a valós érték a 740 eur minimálbér a magánszférában.

Az átlagfizetés 1.447 eur az Eurostat szt. (spanyolok 1.757) . A mi IKA-nk szt. (ő a legnagyobb állami biztosító) a görög átlagfizetés 1.090 euró, és sztem ő jobban tudja ezt mint az Eurostat.

Termelőképesség: 101,5 – magasabb mint az átlag 100 (németek:104.6, spanyolok 110.6, portugálok 72.7 míg a luxemburgiak 173.6!)

Átlag munkaidő: 42,5 óra hetente, az eurózóna legmagasabbja! (37,4 az átlag, németek 35,6 – belgák 37,1 – spanyolok 39,3)

Vagyis a helyzet a következő:

Tehát ha 740 eur a minimálbér és ahogy láttuk kell 600 -700 eur kajára, úgy hogy abból ne hiányozzon elegendő fehérje, gyümölcs, tejtermék, kenyérfajták, stb., akkor más szóval: gyakorlatilag egy minimálbér rámegy arra, ha valaki rendesen akar étkezni, közepesen, nem extrán, de nem is szegényesen.

OK, tehát lássuk majd egy következő beírásomban  mi a helyzet a számlákkal, rezsikkel és egyebekkel..
Ha van még egy fizetés akkor van miből még számlákat fizetni, de ha ne adj isten egyedül marad valahol egy minimálbéres vagy egy nyugdíjas öreg, az katasztrófa.

....Anyósom nyugdíja 400 eur. Ez éppen elég a gyógyszereire (van egy csomó ami nem ingyenes) és a cigarettájára (mindkettőt érintette a legmagasabb adóemelés, így lehet már nem is elég...). Ha nem cigizne jobb lenne persze, no de semmi más öröme nincs, mondja ő, így bagózik. És sógornőmmel él. Mert egyedül, ha bírná is magát, nem tudna megélni ebből a nyugdíjból....

....vajon hogy lehet Luxemburgba "disszidálni"?.......vagy Ausztráliába?...

Argentína és mi

Az IMF érkezése egyesekben azt az érzetet kelti, hogy OK, most már visszatérhetünk előbbi életeinkhez, á, majd lesz valahogy, megoldjuk. A világgazdaság gengszterei betették a lábukat Görögországba is és a kimenetel kiszámíthatatlan. Ez itt nem Magyarország, nem Románia, nem Izland. Ez egy ősöreg nép, robbanó temperamentummal, heves vérmérséklettel, mely nem tud könnyen idegenek által megszabott rendhez alkalmazkodni, nem tudott sohasem. Ez egy vértől és izzadságtól átitatott föld, a Balkán egy része, itt súlyosan ereszkedik az emberekre évezredek történelme és ennek öröksége..

Néptáncfesztivál

A frissen megalakult Rovies-i kulturális egyesület első néptáncfesztiválja.

Már tavaly is, és azelőtt is írtam arról, hogy március-áprilisban szoktak lenni a kulturális összeröffenések a vidéken. Általában a kirándulások és fesztiválok nagy része ilyenkor tavasszal van, eléggé mérgelődőm az iskolán is, mert húsvét után mindig sokat mennek-jönnek és majdnem nincs rendes tanulás. De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy megkezdődött a minden tavasszal lefolyó néptáncrendezvény, mely jól érzékelhetően bővül évről évre. Mikor mi ideköltöztünk, Limniben egyáltalán nem volt néptáncegyüttes, most meg nemcsak hogy van, felnőtt is és ifi is, de külföldre is mennek és sokat szerepelnek. A környező nagyobb településeken is létesültek az utóbbi években és így a mai rendezvény meglepően jó volt. Felléptek a mieink, vagyis a Limni-beli ifi csoport – a fiammal:), aztán az Edipszó-i gyerek és felnőttcsoport, a Mantoudi-i felnőttcsoport, a Psachna-i felnőttcsoport és végül a Rovies-i néptánccsoport, mely csak 1 éves és nincs egy férfi sem:) Én külön örültem annak, hogy nem a megszokott helyen, a Limni melletti Panagia templomnál volt, ami egy gyönyörű hely, nagy lombú fák alatt, de ilyenkor még hideg. A tavaly írtam a rendezvényről, majd megfagytunk, mindent magamra szedtem, ma meg gyönyörű napsütésben ültünk, jó melegben, sokkal kellemesebb volt. A Rovies településen lévő kosárpályán rendezték meg, ami nagyon nagy, mert egyben van egy műfüves focipályával, ahová székeket helyeztek. Utána büfé is volt, a Rovies-i csoport női tagjai készítettek kaját, holnap rajtunk a sor, mert Limniben lesz a második része.

A program hosszú volt, minden csoport 5-6 tánccal szerepelt, meglepően jól felkészülve, jó kedvvel és szép táncokkal.

Az első csoport az Edipszói gyerekcsoport volt, akik Pontos területéről mutattak be táncokat. Pontos a Fekete tenger menti görögök lakta vidékek összefogó neve, oda igyekeztek annak idején az Argonauták, Jászon vezetésével, az aranygyapjú báránybőr vissza-hozataláért. Az ottani görög tájszólás nagyon sok ógörög elemet megőrzött, több az ógörög szó, mint az újgörög, nem könnyű megérteni amit mondanak. A táncaik is kissé úgymond sötétebb színezetűek, nem igen láttam még kimondottan vidám Pontos-i táncot. Ez a kis srác eszméletlenül jól táncolt!

A második csoport a mieink voltak, akik a táncsorozatot az ismert és szeretett „Eviotissa” (éviai asszony) tánccal fejezték be, erre mindenkinek mozog a lába a székek alatt, annyira ritmusos és annyira szeretik (én is:)).

Lányaink:) Balról az első a fiam párja (a táncban:))

Ifi csoportunk.

A legszínesebb és legvidámabb viselet a Kerkyrai volt.

Kerkyra-i lány (a baloldali:))

Ez jellegzetes Kerkyra-i tánc (gyengébbek kedvéért: Corfu) és mivel a jón szigeteken sokkal több ideig voltak velenceiek, frankok, és ált. olasz és nyugati hódítók, ez a táncaikon is erősen érződik. Ez a tánc kimondottan a hajdani bécsi tánctermekben divatos figurákból, lépésekből állt és nagyon hangulatos volt.

Az Edipszói felnőttcsoport macedón táncokat mutatott be, ezek voltak a legnehezebbek a látottak közül, irtó komplikált lépéssorozataik voltak, csodáltam micsoda könnyedséggel csinálták. A végére alaposan leizzadt mindenki. A macedón táncok mind fúvós hangszerre mentek.

Utána jöttek a Mantoudi-ak, na ők jellegzetes Szarakacaneiko táncokat mutattak be, ezek Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékeiről valók, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. Különféle táncokat mutattak be, előszeretettel inkább akrobata elemekkel díszítetteket, a képeken lehet látni.

Utánuk a Psachna-beliek egy nagyon szeretett és jellegzetes táncot, a „balos”-t járták el többek között, ebben is vannak vidám és akrobata elemek, mert egy fiatal férfi végigudvarolja tánclépésekkel az egész sor asszonyt és minden váltásnál különféle virtuóz elemeket mutat be, nagyon ügyesen csinálták, le a kalappal.

És végül az estet még a büfé megrohanása előtt a Rovies-i asszonyok zárták, de róluk nem teszek fel képet, mert csak 3 lett és nem jók.
Nagyon nagyon élvezetes és kellemes délután volt, igazán minőségi rendezvénnyel, csak gratulálni lehet mert igazán itt a mi vidékünkön nem könnyű valami normálisat összehozni, sok a nehézség.

Hangulatrontónak: a tanügyben dolgozók ma megkapták az első csökkentett fizetésüket. Egyik ismerősünk, aki óvónő a Limni-beli állami oviban 180 eur-l kapott kevesebbet. Gondolom ott ahol mindketten a tanügyben dolgoznak, ezen nem tudnak olyan könnyen túllépni:(

Ezeket már csak egyre több táncolással lehet túlvészelni!:)

Kallikratész terv

Így hívják azt a tervet aminek értelmében az egész közigazgatási rendszer meg fog változni. Hogyan? Hát csökkentve mindent.
Eddig Görögország régiókra (periferia), prefektúrákra (nomarhia), azokon belül pedig autonóm közigazgatási területekre (dhmos) volt osztva. Ezekből volt jó pár, pl. 57 prefektúra volt eddig (és nem 54 ahogyan a Wikipedia írja) és 19 területi régió, melyekből a Kalikratész most csinált 13 állami és 13 "airetes" perifériát. A 910 dhmosból és 124 községi közigazgatásból most lett 333-343 dhmos.

Ami Éviát érinti, április 28-n hivatalosan bemutatták az új közigazgatási térképünket.

Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül - Görögország - 2010 (részlet)

Ez a részlet eviasziget.hu vendégem beszámolójából van, mely egészében az Útikalauz-ban olvasható.

A Görögországi részt jelentetem meg itt is.

. . . . . . . . .

A bolgár-görög határ unióhoz méltón problémamentes.

A pályán Thesszaloniki előtt és után is fizető kapukba botlottunk, ahol elkértek 1-2 eurót.

Spetses sziget

3 napos iskola-kiránduláson voltunk a Pelloponéz félszigeten, 2 éjszakás bázissal Porto Cheliben. Innen sok minden könnyen elérhető, ezért láttunk mi is sokat. A második napon Hydra szigetéről visszafele behajóztunk Spetses kikötőjébe.

Spetses nagyon közel van a szárazföldhöz, de Hydrához is. Teljesen Hydra ellentéte, egy zöld, fákkal borított, tojás alakú sziget 4.100 lakossal. Míg Hydrán alig akad termőföld, Spetsesen mindig is virágzott a földművelés. Helyi termékeik az olíva, olaj, gabona, szőlő, mandula, füge.

A sziget az Argoliszi öböl bejáratának a jobb oldalán helyezkedik el és mindig fontos stratégiai célpont volt mindenkinek, aki a Pelloponéz félszigetre áhítozott. 3 kis sziget tartozik önkormányzatához: Spetsopula, Szent János és Mikro Burbulo szigetek. Az első ezekből a híres Niarchosz család tulajdonában van.
A szigetről az ókorban Strabon „Pitionissos” néven ír, ez fákkal borítottat jelent. A mai neve a középkori hajósoktól ered. Történelme nagyon hasonló a többi görög szigetéhez, már a kora ókorban lakták, aztán az újkorban pedig Bizánc után latin uralom alá kerül, 1220-1460 között velenceiek uralták, valószínűleg tőlük kapta mai nevét. Érdekesség hogy a XVII. sz-ban nagyjára idemenekült albánok lakták. Spetses katasztrófája az 1770-s orosz-török háború után következik be, amikor is az oroszok oldalán való részvétel miatt török támadás éri. Aztán az 1774-s békekötés után megépítik a mai Spetses várost. De Spetses legfontosabb szerepe, amivel örökre beírta magát a történelembe, az 1821-s felszabadító harcokban való részvétele. És itt megemlítem Bubulinát, akinek a történetét egy külön beírásban mondom el.

Valamikor gyerekkoromban az unokatestvérem és én egymást Bubulináztuk, valami nagyon jópofának tűnt a név, igaziból nem is tudtuk ki és mi volt, ha volt is valaha valaki ezzel a névvel. Az, hogy Kolozsvár egyik utcáját így nevezték, nem késztetett egyáltalán gondolkodásra, de nem is keltette fel a kíváncsiságomat. Sok évvel utána tudtam meg, hogy bizony Bubulina egy élő legenda volt, Görögország egyik legnagyobb női alakja, az egyetlen nő a hajóstörténelemben, aki az admirális címet bírja. Története annyira lenyűgözött, hogy képe itt van az íróasztalomon, és ha gyengének érzem magam valamilyen feladat elvégzésére, csendes tanácsot kérek tőle.

Jöjjön egyelőre pár Spetses kép:

Hydra felől érkezve Spetses szigetére.

A kikötőből.

Ezek nem annyira keskenyek, sem meredekek mint a Hydra-i utcácskák, itt szamarak sincsenek, csak lovas szekerek:)

És mivel már fáradtak voltunk és nem készült sok kép, íme néhány Spetses kép a greecephotos.gr-ról.

A Bubulina múzeumról és névadójáról egy másik beírásban írok..

Hydra sziget

Iskolakirándulásunk 2. napja, első célpont: HYDRA szigete.

Nikos Hatzikiriakou Gkikas képe

Így látta Hydrát Giannis Stavrou

Hydra egy csodálatos sziget. Teljesen kopár, de aki azt szeretné látni amit valamelyik filmben megcsodált, bármelyikben, az ide jöjjön. Itt minden van ami egy idegen turista görög álmát képezheti: vakítóan fehér, hagyományos stílusban épült házak, olyan szűk kis utcák, hogy 2 ember egymás mellett alig fér el, ragyogó napsütés, festői tájak és minden ami a mai fogyasztói társadalomban abszolút nélkülözhetetlen egy halom drága és kevésbé drága boltban. És jófajta külföldi turisták. Sokan. Minden évszakban.

A gyerekek a hajóorrban ültek, felhős nap volt, így is leégett a lábuk ott ahol a rövidnadrágból kilátszott a bőr.

Nevét az ókorban kapta, mivel rengeteg édes vizű forrás volt itt. Ógörögül a víz: YDOR, innen lett aztán az YDRA elnevezés. Már a kőkorszaktól lakott volt egészen napjainkig. A perzsa háborúk idején érkezett ide sok menekült. Az ókorban fontos gazdasági csomópont volt, mely összekötötte a Pelloponéz félszigetet az Égei tenger szigeteivel. Aztán több település és nép tulajdonába került: Ermioni, Troizina, rómaiak, velenceiek majd a török kezébe.

Ez a sziget, az egyik leglátogatottabb Görögországban lassan 100 éve. Talán a legisleglátogatottabb, még most is. Ezt nemcsak festőien romantikus mivoltának köszönheti, hanem annak a ténynek, hogy Athéntól csak egy ugrásnyira van. És úgy ahogy Porto Cheli magához vonzotta a gazdagokat, Hydra magához vonzotta és vonzza a görög és külföldi intellektueleket, főleg a festőket, művészeket. Nem csoda, hogy az Athéni Szépművészeti Egyetemnek is van itt egy részlege. Az ismert festők közül Pablo Picasso és Marc Chagall is megörökítették vásznukon a sziget jellegzetes formáit, tájait, épületeit. De a filmművészet sem kerülte el: az 1950-s évtized vége felé itt forgatták „A delfin és a gyermek” c. filmet, Sofia Loren főszereplésében.

Ez a turistahajó telis-tele volt, özönlöttek kifele az emberek. A kikötőbe pedig eszméletlen gyorsasággal mentek-jöttek a mindenféle méretű hajók, bárkák, csónaktaxik.

Ágyúcsövek merednek a tenger irányába. Mind frissen festettek, kiváló állapotban.

Célpont beállítva!

A Hydrára érkező látogatók zöme alig távolodik el a kikötőtől, ezért minden érdekes és fontos ennek a közelségébe tömörült. Ahogy a hajóról leszállunk, első pillantásra észrevenni a várat, a nagy terasszal aminek széléről a mindig frissen festett fekete ágyúcsövek merednek a nyílt tengerre, a terméskőből épített szélmalmokat, a vakítóan fehér épületeket, a szűk sikátorokat, a szamarakat. Igen, a szamarakat, ugyanis Hydrán nincsen személygépkocsi, de motorral és biciklivel sem szabad közlekedni, csak szamárháton. Akinek feneke nem fér fel a szamárhátra, az gyalog vághat neki a felfele kanyargó utcácskáknak, ha többet is szeretne látni a kikötőből. Megsúgom azonban, én sem vagyok egy kis ember, és elbírt a szamár 20 kerek percig!
Miközben bámészkodtam és videóztam a kényelmetlen kocogás közepette (megfájdult a derekam), megfigyelhettem azt is, micsoda rendszer van arra kidolgozva, hogy az elpottyantott szamárkaki percekig se maradjon az utcácskákon. Na ugye, erre senki nem gondolt volna! Hát bizony egy gond ez is! Olyan szűkek az utcák, ha tele lennének még terjedelmes szamárürülékkel, nem lehetne járni! Így minden szamártulajdonosnak kötelessége felszedni az ürüléket. És ha valaki mégis otthagyja, vagy nem veszi észre, akkor sincs gond, mert van egy felügyelő, aki az utcákat járja és ahol talál valamit, oda walky-talkyn küldi a takarítószemélyzetet. Hogy milyen jól működik ez, legalábbis nyáron, azt onnan láthattam, hogy sehol de sehol nem volt semmi az úton, amibe kellemetlen lett volna belelépni.

Nem volt könnyű a szamárhátról normális fotót készíteni.

Hihetetlenül szűk egy-egy utcácska.

Sok a növény.

Érdemes meglátogatni a történelmi múzeumot, ez is a kikötőben van, mi is jártunk benne. Nagyon szépen kialakított és gazdag múzeum, főleg a görög szabadságharccal kapcsolatos tárgyakkal, nagyon profi idegenvezetést is kaptunk, teljesen elérzékenyültem mindenen amit láttam és hallottam. Aprólékosan megalkotott hajómaketteket lehet itt megcsodálni. Fontos a tény, hogy Hydra nagy tengerészeti hatalom volt mindig. Az 1821-s szabadságharc idején 186 hajóból álló hajóhaddal rendelkezett. Több híres történelmi személyiség származik a szigetről, a legfontosabb közülük a hős Miaulis tengerészkapitány, kinek tiszteletére minden év júniusának 3. hétvégéjén előadásokat rendeznek. A szigeten ma is működik Tengerészeti Akadémia.

Tengerészeti múzeum. Fotózni tilos :)

A 2.700 lakosú szigeten 300 templom és 5 kolostor van. Mivel a földje teljesen terméketlen ezért a lakosság halászattal és a turizmussal foglalkozik. Nem csoda, ha a turista nem távozik innen elégedetlenül.

Váratlanul egy szélesebb utcára is leltünk.

Viszlát Hydra!

Hydra marad, következő úti cél: Spetses.