Limnionas

A mai nap fárasztó volt. Főleg a tegnapi után, tegnap este 25-n voltunk görög zenés vacsorán együtt a Thimiosban. Erre ma sikerült apró álmaim egyikét valóra váltanom és elmentem közép-Évia egyik gyöngyszemét felfedezni magamnak, Limnionast. Hát megérte. Annyira szűz vidék amennyire ez még lehetséges Görögországban és ez így is marad egyelőre, különböző okokból kifolyólag. Nem könnyű oda eltalálni, a térképen jelzett utak nem azok, amiknek jelölve vannak. Nekünk sikerült és meglepődve láttuk, még nagyon sok vadkempingesnek is. Legalább 100 sátor volt a parton. Íme a képek melyek magukért beszélnek..azért besegítek nekik:)

A Pixaria több mint 1.400 magas. Mi kb. 1.200 m magasan kellett átszeljük. A fenti kép mutatja merre ereszkedtünk. Távolban a hasadékban van Limnionas.

Csak szép lassan csordogáltunk lefele..

A tehenek nem szoktak hozzá a nagy forgalomhoz, sőt... semilyen forgalomhoz. Télen itt a madár is alig jár.

A csodának sem akartak félreállni:)

Hihetetlen játékos a természet. Sajna itt nem látszik jól, de ez a hegyoldal olyan mintha egy óriás végigfésülte volna. Egymással tökéletesen párhuzamosan körkörös vonalak vannak az oldalába vájva. A szél? Viharok? UFO jelek? Ki tudja..

Limnionas öble, a csodálatosan kék vízével, homokos strandjával, komor, egyben vadregényes barlangjaival és a sok vadkempingezővel. Nagyrészük nem az útról érkezett, hanem motorcsónakokkal, yachtokkal melyek a part jobb oldalán parkolnak.

Ennél többet nem tud a kis gépem, rázummoltam a barlangra.

Ezért a képért külön fel kellett mennem más irányba. Ez Limnionas.

És ez mellette Niki öble. Valami hihetetlen szépség, olyan mint egy álom az egész, és érintetlen vidék, pár házas településeivel.

Hazafele megint átvitt utunk a csodálatosan gazdag és dús fenyőerdőn ott fent a magasban, ahol a sasok kísérték utunk.

Fél Athén innen épült fel. A hegyből folyamatosan bányászták és bányásszák a követ. Az egész hegy merő egy szikla amiben a fenti képen látható módon állnak a fenyők.

Évia, hihetetlen vagy! Csak úgy fél óra alatt a homokos strandról, ahol 38 fok van, az ember 1400 m magasban találja magát, dús fenyvesek között, 28 fokban, fenyőillatban. Csodálatos, csodálatos Évia, remélem még sokáig ilyen vad, zabolátlan szépség maradsz!

Athéni fakultatív

Ma Athénban járt kis csoportunk. Tiszta levegő, jó közlekedés, hja kérem, az athéniek nyaralnak. Emiatt jól mentünk, jól jöttünk, hál istennek, nem is volt túl meleg, csak 32 fok. Remélem mindenki meg volt elégedve, legalábbis ez derült ki az elmondottakból. A képen a Thyssio avagy a Héphaisztosz kovácsisten tiszteletére épített templom a görög agorán, ma déli 1/2 1-kor.

Észak-Evia túra

Ma 2 kocsi és 2 magyar család plusz mi észak sziget túrát tettünk, érintve Asminio-ban egy halkonzervgyárat, ahol mindenki bevásárolt.
A lenti part mentén ebédeltünk.

Szemben Szkiathosz szigete látszik. A vízben pedig a kistemplomhoz igyekeznek éppen a gyerekek..

Igen, ilyen ügyesen úsznak, közben kagylókat szedegetnek a víz mélyéről.

Utána megcsodáltuk a Drimonas természeti park újabban kialakított erdei ösvényeit.

Persze nem lehetett kihagyni a naplementét S.-ék Damiai telkéről.

Limniben zártuk a túrát, bevásárolva a Limni-i fesztivál keretén belül rendezett ékszerkiállítás egyedi darabjaiból, valamint a könyvkiállítás nem túl gazdag felhozatalából.

Jóleső fáradtsággal esünk ágyba, Józsiéktól jövőig elköszönve! Várunk benneteket újra Dafniba és jó utat kívánunk holnap hajnalban hazafele!

Görög zenés est

Tegnap este sikerült összehozni egy olyat estét, amit talán a magyar turista úgy ismer, hogy "görög est". Dafniban, a Limni tengerparti kisvárostól 6 km-re lévő kis hegyi faluban, Thimiosnak a tavernájában összegyűltünk 27-n.
A menü a következőkből állt:
nyárson sült bárány, marha valamint sertés flekken szénen sütve, görög saláta házi feta sajttal (a tavernatulajdonosok készítik saját állataik tejéből), sült krumpli (nem fagyasztottból), házi sajtos lepény, tzaziki és házi bor.
Még az állatok is saját állataik, a kenyeret is maguk dagasztják. A zenét egy kis 4 tagú fiatalokból álló zenekar biztosította, melynek mindegyik tagja énekelt, a hangszerek: buzuki és gitár. A pincérek a tulajok 4 fia.
Nagyon remélem, hogy mindenki jól érezte magát.

Már nekifoghatunk..

Hát ma sem haltunk éhen:)

Pár sertésflekken késett meg csak, az én szervezői hibámból, bocsánat érte!

A lányok éhesek!!

De mikor Paris-ról, a tavernások legkisebb fiáról esik szó, csak somolyognak!:)

Aztán már nagyon későn Szilvi is táncba állt!

Harmadik fakultatív Athénba

Igen, ma voltunk. Nagyon fáradt vagyok, de mivel az események szorosan követik egymást, föltétlenül be akartam jegyezni a BLOG-ba. A mai volt a legeseménytelenebb - jó értelemben:), az eddigiek közül, nagyon jól és hamar mentünk, jöttünk, nem volt túl meleg, még 30 fok sem, de gyönyörű szikrázó napsütés. Szuper. És a Pláka is olyan mint mindig.. A képek is erről tanúskodnak.

Ez meg jó vicc:))) Dietetikus szuvláki, 0%-s zsírtartalommal fogyózóknak!!!:)

Karavántúra Vlachia-ra

Tegnap 5 magyar kocsiból álló karaván indult neki vezetésünkkel a vidéknek.

Reggel 8 után találkoztunk, és mikor összegyűlt a különböző üdülőtelepeken lakó sereg, elindultunk. Első állomásunk az oroszországi Szent János templom volt, ahol megnéztük a csodatevő múmiát, majd  bedobtunk egy gyors reggelit. Ezután a még teljesen vad és felfedezetlen részeknek indultunk, megnéztük Pilit, leereszkedtünk a Szarakinikói kalózöbölbe, amit fantasztikus szürke és fekete kerek kavicsok borítanak, majd végül Vlachia csodálatos türkizkék vízében fürödtünk. Vlachia partját felváltva durva homok és szürke kerek kavics borítja, az első 10 m után pedig egy végtelen aranyló homokszőnyeg fedi a tengerfeneket. Valami fantasztikusan és lélegzetállítóan szép, a képek sajnos nem tudják érzékeltetni a csodát ami ott vár az emberre. A kis tavernában megebédeltünk, megkávéztunk majd este 7 körül hazaindultunk. A sok fürdéstől én és Szilvi nagyon kifáradtunk, remélem a többiek is ugyanúgy élvezték a kirándulást mint mi magunk.

A gyerekek felfedező útra indultak a sziklás részek felé.

A szürke kövek..

Legyünk mi is végre lefotózva. A hátunk mögötti sziklákat közelről is felfedeztük búvárszemüvegekkel felszerelkezve.

Ez a part.

Agia Anna árak

Athéni fakultatív

Tegnap Athéni túránk volt, egy 52 személyes busz volt tele vendégeimmel és kirándulótársakkal. A Sandra házban laknak a Szentendrei kamarazenekar tagjai, szombaton lesz koncertjük Sandra szép szabadtéri színpadán, közülük is voltak jó páran velünk. Pár incidenst leszámítva egy szép, de nagyon meleg kirándulás volt, az Akropolisz fehér fennsíkján alaposan megdorgált minket a déli nap. Sajna tervünk ellenére csak du 3 körül értünk fel, mert a buszunk oldalsó tükrét levitte egy kocsi a Márványstadion előtt, így a volt királyi kert, valamint Parlament előbb került megnézésre, mint ahogyan azt terveztük.

Mindenki rendben megkerült a szabad program után is, és este 10-re jó fáradtan visszaértünk Éviai lakásainkba.

Ma és holnap két nagyobb társaság hazafele utazik, mindenkinek jó utat és jó munkát otthon!

Mouragio árak

Agia Anna, Vlachia árak

Ma Agia Anna-n voltunk fürödni. A víz fantasztikus volt, talán túl meleg is. De azért pont jó volt ahhoz, hogy még egy óra után sem volt kedvem kijönni. Csak lebegtem benne, és néztem a mélyben a napsugarak tükröződését. Sokan voltak, hát mindig sokan vannak hétvégén. Mindig megfogadjuk, nem megyünk ki a házból hétvégén, aztán mégiscsak megint elindulunk és mérgelődünk azon, hogy sokan vannak. Na de ez is relatív, mert az ami nekünk soknak tűnik, másnak kevés.

Árak a "Paradeisos" tavernából. Ez a taverna "második vonalban" van, tehát nem a parton, ezért elvileg jobbak kéne legyenek az árai. Nem is rosszak, kivéve a greek salad - horiatiki - avagy görög saláta árát. De nem a legolcsóbb hely. A saláta árát alaposan megnyomták, 5 euró 80 cent, ez túl sok. A tetején oreganóval leszórt, olívaolajjal lelocsolt jó darab feta sajt. A húsfélék a legolcsóbbak, íme:

kálámáki (kis fapálcikákra húzott húsfalatok szénen sütve, amolyan mini cigánypecsenye avagy csevapcsicsa) - 1 euró darabja
szuvláki pita - vagyis ahogy a magyar ismeri: gyros - 1,70
1/2 kg bor - 2,50
Coca-Cola és társai - 1,30
1 tányér sült krumpli - 2,50
1 pita, külön kisütve magában kenyér helyett - 1 euró darabja
1 tzaziki - 2,80
1 flekken - 7 euró
horiatiki - 5,80 (! fúj!)

Egy Vlachia-beli étlap képe:



tintahal - kalamári - 5 euró/ porció
garnélarák szaganaki - 6 euró/porció
olajban kisütött gavros (apróhal, ajánlom!!!) - 6 euró/porció
flekken (brizola), húsgombóc szénen sütve (biftéki), sült kolbász, kebab - 5,50 euró/porció
szuvláki (gyros) - 1 euró
sült krumpli - 2 euró/porció
tiropitari (leveles sajtoslepény) - 4 euró/darabja (lapos tányér nagyságú)
tiganopszomo (sajttal töltött kenyérlepény olajban sütve) - 3 euró/darabja
feta sajt - 2 euró/porció
sült feta vagy egyéb sült sajt (szaganaki) - 3 euró/porció
paradicsom-uborka-hagyma saláta - 2,50
horiatiki (görög saláta) - 4,50
tzaziki - 2,00
tirokafteri (csipős sajtkrém) - 3,00

Hát ezek a jó árak. Ilyen árakban nem tenger-menti, hanem egyéb helyeken lévő kis eldugott tavernákban lehet enni. Persze ez a Vlachia-beli kis taverna a tengerparton van! Azért mégis csak elgondolkodtató, hogy a flekken mindkét esetben alig veri a görög saláta árát. Mivel a görög salátát imádják a külföldiek, alaposan megkérik az árát.

Sarakiniko kirándulás

Szépen telik az idő, és észre sem vesszük...
A tél nagyon nyamvadt volt, erre persze teletömték az agyunkat a hivatalos, meg nem hivatalos, meg ön-kijelölt meteorológusok, hogy jaj de meleg és hosszú és száraz lesz a nyár. El is kezdődött februárban, kinyíltak az áprilisi virágaim, március végén lehetett simán fürödni, május közepén mikor én elkezdtem a fürdést júniusi hőmérséklete volt a víznek. Aztán megjött május utolsó két hete és június eleje. Ez már igazi nyár tulajdonképpen, de mi még nem éreztük. Ez most persze jó, mert ki a fene akar 40 fokban 3 hónapot izzadni, másrészt azonban, mivel túl jó a házunk szigetelése, és ugye 200 m magasan lakunk, mi még mindig pokrócokkal alszunk. Athénban persze más a helyzet, ott meg lehet sülni, ahogy a napocska kibújik, mert az aszfaltdzsungel ingyen fűtést biztosít.

Keresztszülő fogalma: miért és hogyan vezetődött be a kereszténységbe?

Vajon miért is volt szükség valaha arra, hogy a kereszténység kitalálja a keresztszülő fogalmát? Az ókori görögség történelmének tanulmányozása megadja erre is a választ.

A kereszténység első éveiben, Theodosios császár kötelezővé tette a csecsemők megkeresztelését és mindent elkövetett, hogy az ókori görögséget (akiket bálványimádóknak tituláltak a keresztények) úgy ahogy van cakkumpakk felszámolja.
Leleményesebbnél leleményesebb ötletei voltak a görögök teljes kiirtására, és velük együtt az ókori görög tudományok, de főleg világnézet teljes eltörlésére. Egyik ötlete ezzel kapcsolatosan az volt, hogy kitalálja a keresztszülő fogalmát. A keresztény vallás persze teljesen más magyarázatot ad a keresztszülő létezésének a szükségességére, az igazság azonban az, hogy Theodosios így remélte ellenőrzését még jobban a görögök köré vonni. Ugyanis a görög családok a szükség és a hurcoltatások elkerülése miatt ugyan kereszténnyé keresztelkedtek, de családon belül a maguk vallását gyakorolták. Keresztény keresztszülők rájuk erőltetésével viszont Theodosios elérte, hogy ezek folytonos ellenőrzés alatt bevezessék és a kereszténység "karjaiban" is tartsák a görög delikvenseket gyerekkoruk évei alatt. Idők múltával ez a szokás hagyománnyá vált.

Ioannis Lazaris cikke nyomán, "Davlos" május 2006

Görögország: Naxos sziget, Koronos falu - történelmi klipp

Koronos falu, Naxos szigetén, ma 700 lakossal, 29 km-re Hórától

A világháború idején nemcsak a hivatalos listán szereplők vesztették el életüket szörnyű módon. A rengeteg ismeretlen halottról , valamint ismeretlen helyen meghaltról, nem szólnak a hivatalos írások.


Naxos-on, a mai turistamozgalom egyik kedvenc szigetén található egy Koronos nevű falu. A Koronos-i lakosok 1938-ban 1.950-n voltak, többségük a korund (smirgli) kitermelésével foglalkozott. A lakosok száma 1944-re, tehát 6 év elteltével, 400-al csökkent. Ugyan a falu férfiai közül sokan elmentek a görög-olasz háborúba, valamint a görög felszabadító mozgalomban is elestek, de a háborúkban elhalt összhallottak száma nem haladja meg a 20-t.

Akkor mégis hová lettek a lakosok? 

Ha valaki nekifogna a régi házudvarokban, iskolaudvarban valamint az utcákon felásni a földet, még ma is találhatna emberi csontokat. Amíg az istenek valami távoli háborúban szenvedők felszabadításán munkálkodtak, addig a falu lakosai éhen pusztultak. 380 hallott, akikről semmiféle történelem nem emlékezik meg, senki nem sír miattuk, még a saját rokonaik is megfeledkeztek róluk, emlékezetük rég elhalt a régi utcák poraival.

Egy falubeli, Ioannis Ant. Huzurisz mesél egy Koronos-i asszonyról:

"a szomszédságomban élt egy nagyon szegény család, ahol sok lánygyermek volt. Először éhenhalt a férfi, hát mit is csinálhatott volna a szerencsétlen asszony egyedül a kisgyermekeivel? Sorra haltak meg, az asszony meg őmaga temette el őket egymás után az udvara földjébe. Így halt meg a 8-ik gyermek is, az asszony meg egyedül maradt. Már készen várta a halált, az éhezéstől pelfuppadva, de az Isten mégis megkönyörült rajta. Az asszony megmenekült, két testvére elvitte magukhoz Athénba. 86 évesen úgy döntött, vissza akar még egyszer menni a faluba, ha kibírja. Hogy még egyszer lássa a falut, ahol a gyermekeit eltemette - tudván, hogy a szíve nem fogja kibírni. De mikor a helyhez közeledtek volna, elájult. Visszahozták Athénba és többet soha nem ment arrafelé.."

Ez egy igaz történet, egy a kevésből, melyet az emlékezet még megtartott és megsiratott, egy asszonyról szól, és egy pár másik életről, a 380 elvesztettből.

Jorgos Manolas, Naxos-i lakos emlékei nyomán

Kirándulás a Kandili hegyen

Limnitől a Galataki kolostor felé haladva fantasztikus helyeken jár az ember. Jobbra a tengerpart, bal oldalon magasodnak a Kantili hegy előfutárai, a zöld pineafenyős dombok, melyek lassan hegyekké alakulnak. Ma itt tettünk egy 2 óra 15 perces gyalogtúrát.

A Limnitől nem messze lévő régi magnezit kitermelő gyárnál mentünk fel a földes úton a hegyre. Elég soká tartott az emelkedő, majdnem egy órán át.

A hegytetőn fantasztikus kilátás várt bennünket, de meleg napocska is.

Voltak azonban vadregényes, sötét, árnyékos, hideg részek, ahol jó pár fokkal hirtelen lecsökkent a hőmérséklet.

A méhecskék szorgalmasan dolgoztak a csodálatos időben.

Egy óra után hihetetlen magasban voltunk, a tenger nagyon messze csillogott.

A csermely a földdel játszadozva hol előbukkant, hol elbújt megint. Itt éppen előbukkan:)

A sziklákon fent van a kis vízesés, melynek vize ezt az utat a föld alatt kerüli ki. Az út másik oldalán, kissé lentebb, újra kibukkan, hogy víg csermelyként folytassa utazását a tenger felé.

Közeledünk a Katounia nevű helyhez, egy déltől északnak, majd megint délnek tartó nagy kör után.

Itt már újból az aszfaltnál vagyunk, közel a kiindulópontunkhoz.
Sperantza - Katounia, a Psili Ráhi-n keresztül, nyugis tempóban gyalog: 2 óra 15 perc.

Miklós nap

A Miklós nap, avagy Agiosz Nikolaosz Görögországban nagy ünnep, mert minden második embert Nikosznak hívnak:) Az más poszt témája, hogy miért:) Szóval ezen a napon _mindenki_ Görögországban ugyanazt csinálja:)

Vagyis valamiféle Nikoszt ünnepel:) Úgy telt, ahogy mindig szokott, jól:) Ugyan nem mindig örülök azoknak akiket ilyenkor elcsípünk, de "den variesai" nincs semmi gond. Minél hamarabb megy az ember (du 6 körül illik kezdeni), annál semlegesebb embereket talál ott. Vagyis az olyan ismerősök akik csak ismerősök, nem közeli rokonok vagy barátok, korán mennek, mindenki utoljára hagyja a legjobb barátját, rokonát, ismerősét. Így este 8 után jó kis összeszokott csapat alakul ki mindenütt és kortól, pénztől, körülményektől függően folyik a bulizás. Középkorúaknál mindig otthon marad a buli, a fiatalok éjszaka biztos kimennek valamilyen bárba, éjszakai mulatóhelyre. Az athéni középosztály már eléggé megfeledkezett a hagyományos dolgokról, megtörténhet hogy ilyenkor csak magokkal, itallal meg sütivel várják a vendégeket, viszont falun ilyen nincs, mindig terülj terülj asztalkámra lehet számítani. A szokásos menü névnapkor - amikor nem lehet tudni hány emberre számoljanak, hisz nem meghívásos alapon megy a dolog - egy borkorcsolya tál minden személynek külön.

Általában 6-7 féle dolgot készít a háziasszony, amiben mindig van egy fajta pita - vagy spenótpita vagy túrós pita, húsos falatok, kecskesült - ilyenkor illik egyet az állataik közül feláldozni, apró fasírtok, tyúkhús, de mindenképpen otthon készített, főtt dolgok és nem készen vett hideg falatok. Ez utóbbiak előfordulnak az athéniak asztalán (mindig a középosztályra értve, mert a nagy gazdagokról nem én fogok beszámolni:)), de falun soha. És mindig a finom házi bor. Nekem szerencsém volt tegnap, mert mindkét helyen finom recinás bor volt - a recina a pineafenyő gyantája, ezzel ízesítik a bort - mert én ezt nagyon szeretem. El is álmosodtam jól tőle és a gyerekkel együtt 10-kor lefeküdtem:) De a lényeg nem ez, hanem még azt akartam mesélni, hogy a férfiak általában körbe ülik az ebédlőasztalt, mivel ők boroznak, előttük a borkorcsolyás tányér, a nők külön húzódnak trécselni a fotelekbe - de ez nem törvény, nyugodtan be lehet ülni a férfiak közé is, ha valakinek ahhoz van gusztusa:)) A nőket mindig külön illik megkérdezni, hogy kérnek-e kóstolót vagy inkább csak édességet, mert sokan nem esznek, hisz több helyre mennek ilyenkor vagy esetleg diétáznak. Ha kóstolót kérsz borral, akkor kapod a finom falatos tányérkádat és egy pohár bort, majd utána az édességet:))

Persze ajándékot illik vinni, ebben nagy fantázia viszont itt nincs. Főleg faluhelyen a férfiaknak italt visznek, nőknek édességet, vagy mindkettőt, közelebbi barátok, rokonok több ajándékot is visznek, különa nőnek is, hisz ő az est főszereplője tulajdonképpen, ő dolgozik meg érte alaposan. Én is vittem mindkét helyre a nőknek ajándékot, jót ettem, ittam, hogy nektek elmesélhessem:)) Itt a vége fuss el véle:)