Dario Fo szellemében

Limni egy kicsike falu akár egy Magyarországi vidéki városhoz képest. Ráadásul elég elhagyottan áll mint egy gyönyörű fehér gyöngyszem, észak Evia nyugati partján. Elhagyottan az állami segélyektől, állami törődéstől vagy figyelemtől, de nem elhagyatottan. Olyan sok szép és jó dolgot próbálnak az utóbbi években a Limnibeliek tenni, hogy nem lehet nem megemlékezni a tettekről. Sokat írtam már a helyi néptánc-egyesületről, melynek én is tagja vagyok. Minden évben beszámolok a nyári és téli pénzkereső programjainkról, amikor mindenki felajánlja keze munkáját, melyek eladásából pénz folyik a kasszába. Pénz melynek segítségével a tánccsoport megvalósíthatja házon kívüli fellépéseit, de vendégeket is hívhat.

Nem írtam azonban még a helyi amatőr színjátszócsoportról. Ebben a 3.000-s lélekszámú faluban 3 éve alakult meg az amatőr színjátszócsoport, melynek se rendezője, se állandó helye, se díszletei nincsenek. Ennek ellenére, az idén másodszorra sikerült színre vinniük egy manapság olyannyira aktuális darabot, Dario Fo "Nem fizetünk, nem fizetünk!" c. komédiáját. Két előadást tartottak, pénteken és vasárnap, mindkét este dugig tömve volt a kis színház, a meleg és a klimatizálás hiányának ellenére.

Az amatőr színészek igazi hősök, akik ingyen felajánlották kitartó és fárasztó munkájuk eredményét, és a maguk által készített, gyűjtött és vásárolt díszlettel berendezett színpadon egy és fél órán keresztül nevettettek minket. Limni lakosai elfelejtették a gondokat, a darabban elmesélt történethez olyannyira hasonlító mindennapi problémákat, és az amatőr színészekkel együtt szárnyaltak, Dario Fo szellemében.

Komédia, mely után a meghatottságtól könnyes szemekkel távoztak a nézők.

A képekért köszönet: Panos Vasilopoulos -nak