A február a legcsapadékosabb hónap mifelénk, de észak Görögországban is. Ilyenkor minden évben hóra számítunk és kevés év kivételével, havazik is. 2000, 2005 és 2006 telei voltak eddig a legkeményebbek. 2000-ben ismerkedtem meg először a görög tél kemény arcával is. Emlékszem, Romániában töltöttük a karácsony és szilvesztert, a jegyünk ha nem tévedek január 2-re szólt. Anyósommal beszéltem előtte, aki azt tanácsolta, cseréljük le a jegyeinket, még akkor is, ha fizetünk érte, mert nagyon kemény a tél Athénban. Nevetve mondtam férjemnek, hogy ekkora baromságot még nem is hallottam, hogy a román télből nem tanácsolják a visszatérést a görög télbe, micsoda túlzás. Meg sem fontoltam a tanácsot természetesen és a hírekben mutogatott képekről úgy gondoltam, a média túlzásai, mint mindig.
A repülő este későn érkezett, a reptéren láttuk a havat, de nem tudtuk felfogni a helyzet súlyosságát. Aztán mikor a taxi a negyedünkhöz közelített, bebizonyosodott, hogy meg sem lehet közelíteni a helyet, ahol lakunk, hiába minden. Így a taxi levitt a barátunkhoz, aki Nea Smirni-ben lakik, egy tenger-közeli negyedben és ahol volt hó ugyan, de nem annyi, mint a mi Penteli hegy menti negyedünkben. Másnap hazavitt, de ő sem tudta megközelíteni a lakásunkat, de legalább annyira közel mehettünk, ahonnan gyalog, a hóban húzva a csomagokat, haza tudtunk mászni. Óvodába, munkahelyre természetesen még jó pár napig nem tudtunk menni, a férjem hátizsákkal és hegymászó-bakancsokkal járt vásárolni.
 |
| Lapátoljuk a havat a balkonunkról |
