Ennek a cikknek a célja, megmutatni az olvasóknak milyen adókat vezettek be a válság első éveiben, mi az, ami ennyire bírhatatlanná teszi már a helyzetet. Ez azonban nem teljességében megoldható feladat, mert közgazdásznak kéne lennem ahhoz, hogy teljes felelősséggel tudjam állítani, mindent összefoglaltam, leírtam, elmagyaráztam és kiveséztem, ráadásul nincs egy olyan ember szerintem ma Görögországban, aki át tudná látni globálisan az adórendszer utóbbi 2 évben történt változásait és azok hatását az emberek életére. Részbeni kutatások és statisztikák többször megjelennek, de összességében egy káosz az egész köz-, gazdasági- és politikai élet.
Az első, amit meg kell jegyeznem, még mielőtt belefognék a konkrét adatok leírásába az, hogy a fő adózási nemeket és pontokat szedtem össze - lehetőségeim és képességeim függvényében. Ezeket képtelenség teljes részleteiben elmagyarázni, mert nemcsak olyan aprólékos munka, mely szakismeretet követel, hanem ismertetni kéne jóval a válság beállta előtti helyzetet is, részleteiben évről évre. Így én egy laikusabb és mindenki által érthető szinten mutatom be az adónemeket és igyekszem nem bocsátkozni zavaró, érthetetlen vagy nagyon speciális dolgok elemezgetésébe. Bizonyos részletek, számok leírása azonban elkerülhetetlen a lényeg kimutatásához.A post végén kicsit mesélek is, a száraz számok hangulatát enyhítve.
Kezdjük azzal, hogy Görögország 1981-ben lép be az Európai Unióba. 2001-ben csatlakozik a 2 évvel azelőtt megalakult euróövezethez, most-már azt is tudjuk, hogyan, nem valós számokat bemutatva.
2004 novemberében az akkori pénzügyminiszter kénytelen elismerni, hogy bizony a görög gazdaság nem volt olyan biztonságos állapotban, hogy csatlakozása az euró-övezethez indokolt lett volna. Ezzel megkezdődik a görög kálvária, annak ellenére, hogy a nép még alig észlel valamit az egészből.
2005 - felhők az égen
- Életbe lépnek az első megszorító intézkedések, melyek a rettenetes adósság felhalmozás következményei. Megemelik a cigarettára és alkoholra vonatkozó adókulcsot 18%-ról 19%-ra
- VAT 18%-ról emelkedik 19%-ra
2005-től 2009-ig nem kívánok belemenni az adónövekedés leírásába, mert 2009 a válság betörésének az éve, így folytatom itt.
Még a 2009 szeptemberi kormányváltás előtt nagy sebességgel több új adónem kerül bevezetésre a görög gazdaságban, melyek Karamanlis akkori miniszterelnök fényét koptatják meg alaposan. Karamanlis nagyon jól tudja, mekkora a baj, de arról mélyen hallgat. Befagyasztják a fizetésemeléseket, bevezetik az új adónemeket:
- az ingatlanadóba bevezetik a félig fedett terasz után fizetett adót, ami addig balkonként szerepelt, mostantól lakásként adóznak utána
- új ingatlan-adórendszer, az ETAK, mely a 2010-s és 2011-s ennek megfelelő ingatlan-adókkal együtt (2010-ben már nincs ETAK, változik) még mindig nincs államkasszában, pedig 1,5 billió eurót lehetett volna nyerni ezekből, ha a bürokrácia kerekein fenn nem akad az egész terv. Ez nem jelenti azt, hogy az emberektől nem szedték volna be. (forrás)
- mobil telefonok szerződéseinek adónövelése (50 eur-nél kisebb számla esetében 12%-s adózás, 50-100 eur között 15%, 100-150 eur között 18%, 150 eur-nél magasabb 20%) (forrás)
- kártyás mobilok adónövelése (12% adó a kártya értékéből) (forrás)
- külön-adó bevezetése (ektakth isfora) azok számára akik 2008-ban tettek adóbevallást a 2007-s jövedelmükre és évi 60.000 euró fölötti összegre (forrás)
- a forgalmi adó a személygépkocsikra 20%-l magasabb 2008-hoz képest ( 300 cm3-ig: 18 euró, 301-785 cm3: 46 euró, 786 - 1357 cm3: 112 euró, 1358 -1928 cm3: 202 euró, 1929 - 2357 cm3: 446 euró, 2.358 cm3 fölött: 580 euró) (forrás)
- 14,2 %-s gázolaj adókulcsemelés (6 cents/l) (forrás)
Most itt nem taglalom azoknak a helyzetét akiknek több mint évi 60.000 euró jövedelmük van, mert nem ez az általános. A fenti felsorolásaimból lehet látni azonban, hogy még a Papandreu kormányra való áttérésünk előtt sokan az átlag görögök közül, bizony már nagyon kezdték magukat összehúzni. A félig zárt teraszok a 2009-s törvény előtt nagyon elszaporodtak, éppen az adómentesség miatt. Ezért ez az adónem rengeteg embert érintett, a legtöbb olyan Athénit, aki a 2000-2009-s évek között lakást vett (ki sejtette volna, mi lesz velünk?). A mobil adóemelés, az új ingatlan adórendszerből adódó magasabb befizetési kötelezettség, a forgalmi és gázolaj adókulcsemelés mindenkit érintett.
De mi volt azelőtt? Miért gondolja úgy az átlag európai, hogy megérdemeltük ezt, ami velünk történik és miért olyan ellenségesek velünk?
Az 1989-2009 között eltelt években az emberek többsége jólétben élt. A városi középréteg felerősödött, a pénzesek vagyont halmoztak fel. Jellemző ezekre az évekre a kölcsönök felvétele. A legáltalánosabb a lakáshitel felvétele, talán mondhatom a városi középosztálynak a nagy százaléka hitelből vett lakást. Ezt nem meggondolatlanságból vagy csillogásvágyból tette, hanem azért mert olyan volt a gazdasági rendszer, amit most már tudunk, hogy a bankok erőltettek ránk, hogy sokkal kevesebb volt a hitel törlesztőrészlete mintha az ember valahol bért fizetett volna. Természetesen mindenki úgy gondolkodott, hogy ha már fizetek minden hónapban egy összeget, miért ne a banknak fizessek, saját lakásomban éljek ami több évnyi fizetés után teljesen az enyém és a gyerekeim örökölhetik. Az emberek 90%-a eurós-hitelt vett fel, hisz tudtuk 2001 előtt is, hogy be fogunk lépni az eurózónába, persze fogalmunk sem volt arról, hogy a gazdaság milyen szinten rosszul áll és hogy hamis adatok alapján fogunk végül belépni. Egy kisebb százalék azonban svájci frankos hitelt vett fel, úgy ahogyan az Magyarországon is történt, ezeknek az embereknek ma nagyon megnőtt a törlesztési részletük.
Aztán voltak az extrém meggondolatlanságok, a bankok nyomatták a különféle fogyasztói kölcsönöket, mint például a nyaralási vagy síelési kölcsönök, amiket bárki megkaphatott akár nulla összeg befizetésével, sokszor olyan feltételekkel, hogy 2-3 év múlva kelljen fizetnie az első törlesztő részletet. A személygépkocsikat, elektronikus berendezéseket majdnem dobták utánunk, olyan feltételekkel lehetett kocsit venni, hogy az első kamat nélküli részletet 3-5 év múlva kezdte volna fizetni az ember. Ez a felfújt, hamis jólét-lufi különösen a 2000-2009-s, válság beköszöntése előtti évekre volt jellemző. Ember legyen a talpán aki minden ilyen kísértésnek ellent tudott állni! Nekem személy szerint nincsen olyan ismerősöm akinek ne lenne valamilyen kölcsöne, a legtöbbnek lakáshitel nyomja a vállát.
Az életstílus az előbbieknek megfelelő volt. A fizetések általában véve jók voltak, persze mindig jóval alacsonyabbak mint az unió gazdaságilag erős országaiban. Az emberek igazán nem bánták ezt, amíg meg tudtak felelni kötelezettségeiknek, mert az élet Görögországban sokkal "élhetőbb" volt, mint amilyen észak Európában lehetett volna. 2009- ig minden év elején fizetésemelések voltak, mellyel az inflációt fedezték. Magáncégeknél jóval az inflációs ráta fölött voltak a fizetésemelések.
Dolgozni persze kellett, az élet itt sem áll meg, a gyerekek nőnek, iskolába járnak, tanulni, enni kell, stb. de sokkal könnyebb volt a mindennapi hajrát megcsinálni úgy, hogy utána egy szuperül felszerelt lakásba ment haza az ember és egy jó autóval járhatott. Az emberek Görögországban mindig is nagy fontosságot tulajdonítottak a társadalmi életnek, így hét-közben akár többször is "kimentek", vagyis barátokkal találkoztak, valamelyikük otthonában vagy tavernákban, vendéglőkben. Hétvégeken a nagyvárosok lakói igyekeztek elutazni vidékre, ki-ki a saját falujába, ahonnan ő maga vagy szülei származtak, de sokan voltak, akik külföldre mentek több hétvégén egy évben. Ugyan félretenni nem sok maradt, átlag esetben semmi, de az állam azt éreztette az emberekkel, hogy biztonságos védőernyőt von feléjük és semmi bajuk nem lehet. Az élet ment a maga dolgos és békés módján, mindenki igyekezett zsonglőrködni a bevételeivel úgy, hogy minden kötelezettségét állni tudja. Minden felelős és nem extrém kiadások csapdájába esett családban ki volt pontosan számolva meddig lehet, mennyi kölcsönt bírnak el és ennek megfelelően volt berendezve az életük.
És hirtelen eljött 2009 szeptembere, amikor a Papandreu történelmi dinasztia sarja azzal a hazugsággal nyerte meg a választásokat, hogy "emberek, semmi baj, PÉNZ VAN!"
folytatás:
A görög válság története II. rész
De mi volt azelőtt? Miért gondolja úgy az átlag európai, hogy megérdemeltük ezt, ami velünk történik és miért olyan ellenségesek velünk?
Az 1989-2009 között eltelt években az emberek többsége jólétben élt. A városi középréteg felerősödött, a pénzesek vagyont halmoztak fel. Jellemző ezekre az évekre a kölcsönök felvétele. A legáltalánosabb a lakáshitel felvétele, talán mondhatom a városi középosztálynak a nagy százaléka hitelből vett lakást. Ezt nem meggondolatlanságból vagy csillogásvágyból tette, hanem azért mert olyan volt a gazdasági rendszer, amit most már tudunk, hogy a bankok erőltettek ránk, hogy sokkal kevesebb volt a hitel törlesztőrészlete mintha az ember valahol bért fizetett volna. Természetesen mindenki úgy gondolkodott, hogy ha már fizetek minden hónapban egy összeget, miért ne a banknak fizessek, saját lakásomban éljek ami több évnyi fizetés után teljesen az enyém és a gyerekeim örökölhetik. Az emberek 90%-a eurós-hitelt vett fel, hisz tudtuk 2001 előtt is, hogy be fogunk lépni az eurózónába, persze fogalmunk sem volt arról, hogy a gazdaság milyen szinten rosszul áll és hogy hamis adatok alapján fogunk végül belépni. Egy kisebb százalék azonban svájci frankos hitelt vett fel, úgy ahogyan az Magyarországon is történt, ezeknek az embereknek ma nagyon megnőtt a törlesztési részletük.
Aztán voltak az extrém meggondolatlanságok, a bankok nyomatták a különféle fogyasztói kölcsönöket, mint például a nyaralási vagy síelési kölcsönök, amiket bárki megkaphatott akár nulla összeg befizetésével, sokszor olyan feltételekkel, hogy 2-3 év múlva kelljen fizetnie az első törlesztő részletet. A személygépkocsikat, elektronikus berendezéseket majdnem dobták utánunk, olyan feltételekkel lehetett kocsit venni, hogy az első kamat nélküli részletet 3-5 év múlva kezdte volna fizetni az ember. Ez a felfújt, hamis jólét-lufi különösen a 2000-2009-s, válság beköszöntése előtti évekre volt jellemző. Ember legyen a talpán aki minden ilyen kísértésnek ellent tudott állni! Nekem személy szerint nincsen olyan ismerősöm akinek ne lenne valamilyen kölcsöne, a legtöbbnek lakáshitel nyomja a vállát.
Az életstílus az előbbieknek megfelelő volt. A fizetések általában véve jók voltak, persze mindig jóval alacsonyabbak mint az unió gazdaságilag erős országaiban. Az emberek igazán nem bánták ezt, amíg meg tudtak felelni kötelezettségeiknek, mert az élet Görögországban sokkal "élhetőbb" volt, mint amilyen észak Európában lehetett volna. 2009- ig minden év elején fizetésemelések voltak, mellyel az inflációt fedezték. Magáncégeknél jóval az inflációs ráta fölött voltak a fizetésemelések.
Dolgozni persze kellett, az élet itt sem áll meg, a gyerekek nőnek, iskolába járnak, tanulni, enni kell, stb. de sokkal könnyebb volt a mindennapi hajrát megcsinálni úgy, hogy utána egy szuperül felszerelt lakásba ment haza az ember és egy jó autóval járhatott. Az emberek Görögországban mindig is nagy fontosságot tulajdonítottak a társadalmi életnek, így hét-közben akár többször is "kimentek", vagyis barátokkal találkoztak, valamelyikük otthonában vagy tavernákban, vendéglőkben. Hétvégeken a nagyvárosok lakói igyekeztek elutazni vidékre, ki-ki a saját falujába, ahonnan ő maga vagy szülei származtak, de sokan voltak, akik külföldre mentek több hétvégén egy évben. Ugyan félretenni nem sok maradt, átlag esetben semmi, de az állam azt éreztette az emberekkel, hogy biztonságos védőernyőt von feléjük és semmi bajuk nem lehet. Az élet ment a maga dolgos és békés módján, mindenki igyekezett zsonglőrködni a bevételeivel úgy, hogy minden kötelezettségét állni tudja. Minden felelős és nem extrém kiadások csapdájába esett családban ki volt pontosan számolva meddig lehet, mennyi kölcsönt bírnak el és ennek megfelelően volt berendezve az életük.
És hirtelen eljött 2009 szeptembere, amikor a Papandreu történelmi dinasztia sarja azzal a hazugsággal nyerte meg a választásokat, hogy "emberek, semmi baj, PÉNZ VAN!"
folytatás:
A görög válság története II. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!