Magyarok és görögök, 4. nap

A 4. napon nem kaphattuk meg az önkormányzati buszt, így a görög tánccsoport szervező-felelőse, Jorgos Flokos, Limni körüli programot javasolt, mely részben gyalog elérhető látnivalók meglátogatásából, valamint kiskocsikkal hamar elérhető célpontokhoz való kikocsikázásokból állt. A kellemes reggeli előtt, még zuhogó esőben, a csapat meglátogatta a kis városházát, mely Limni egyik partmenti, klasszikus úri házában székel ma. A polgármester, Anestis Psarros, egy rövid beszédben megköszönte a csapatnak a látogatást és fellépést, átadott mindenkinek egy emlékcsomagot, majd szélnek eresztett bennünket, amit mi a legkevésbé sem bántunk:)

A csomagok főszereplője egy üveg olíva volt, mely egyeseknek mandulával töltött zöld olívát, másoknak sima fekete Kalamatai olívát jelentett ecetes vízben eltéve. Mindkettő nagyon finom, így gondolom senki nem bánkódott a hozzá került csomagért. A látogatás után volt egy bő óránk reggelizni, közben az eső is szépen elállt. Reggeli után első célpont a néprajzi múzeum.

A múzeumot nem is olyan régen alapították. Igazgatója az a Dimitris Apostolou, aki "O Elimnios" fedőnév alatt hosszú évtizedek óta cikkezik a vidék sajtójában néprajzi kutatásai eredményeiről. Valamikor 1988-ban írt a Limnibeli Flokos tengerészcsaládról, kiknek tagjai generációkon keresztül jelentős és aktív tagjai voltak a helyi közösségnek. Ezen cikksorozat után döntött úgy a Flokos család, hogy az őseiktől fennmaradt úri-házat az Önkormányzatnak adományozzák, abból a célból, hogy benne múzeumot alapítsanak. A Flokos család legutolsó képviselői ma is Limni vezető személyiségei, Jorgos Flokos a mi tánccsoportunk helyettes elnöke, egyéb tisztségei mellett. A múzeum létrejöttekor az épület restaurálásán kívül össze kellett gyűjteni a ma kiállított tárgyakat is. D. Apostolou évek hosszú munkája során szedegette össze a felbecsülhetetlen történelmi értékkel rendelkező tárgyakat, családok tulipánládáit nyittatva fel meggyőző szavaival. Az írott történelem előtti időktől a Bizánci korokon át, minden korból találhatók tárgyak az épület 4 nagyobb termében. Az idegenvezetést maga Apostolou végzi és a házat majdnem otthonának tekinti.

Századeleji asztalka

Népviselet. régi képek

A múzeum mindenkinek tetszett, én nagyon örültem, hogy eljöttünk ide, mert tudom nagyon jól, az igazi modern kori Görögországról az idelátogatóknak sejtelme sincs. A kis fehér házakon, a gyroson és a pénzügyi válságon kívül sajnos a többiről semmi információ nem jut el másfelé, vagy eljut, de érdektelenségbe ütközik...

A néprajzmúzeum után jött az érdekesség, a néprajzi viseletek magánmúzeuma. Hát ez egy fantasztikus magánkollekció, amit a mi néptánctanárunk, Andreas Papageorgiu gyűjtött össze. Egy élet munkája, kb. 250 teljes, komplett viselet, melyből jelenleg hely-híja miatt 92 darab van kiállítva. A. Papageorgiu jól ismert személyiség művészi körökben, 1957-ben elvégezte a híres Manou Rallou koreográfus iskoláját, majd ott lett idővel tánctanár és művészeti igazgató 1988-ban, R.M. halála után. Időközben táncosként, szervezőként, endimatológusként részt vett rengeteg munkában, melyek felsorolása nem a mostani bejegyzésem célja. Tagja rengeteg belföldi és külföldi egyesületnek (CID, stb.). Miután nyugdíjba vonult, átvette a szülei örökséget, egy arisztokrata házat itt Limniben és miután ideköltözött, megalapította a Limnibeli Néptáncegyesületet. A 2002 óta eltelt évek alatt az egyesület több mint 120 tagot számlál, a Papageorgiu ház alagsora és földszintje pedig saját költségén magánmúzeummá lett átalakítva. A munkában az egyesület is kivette részét, a nyáron talán írtam arról, hogyan mostuk a vitrineket, takarítottuk a termeket a babák beállítása előtt. Andreas bácsi, " a tanító", ahogyan szólítjuk, ma nagyon gazdag ember lehetne. Minden vagyonát arra költötte, hogy a 250 darab eredeti viseletet beszerezze a hozzá való ékszerekkel együtt. A házat melynek emeletén él és melynek alagsora és földszintje múzeum, végrendeletében az Egyesületünkre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a múzeumot karban tartsuk.

Ha jól számolom, az idegenvezetés eltarthatott kb. 2 órát. Andreas bácsi minden egyes darabról órákig tudna mesélni, minden egyes fejkendőnek, ékszernek, gallérnak megvan a maga jelentősége, a maga fontossága és a magyarázat miért kellett akkor és ott hordani. Bármit kérdeztünk, mindenre tudta a választ, hát hogyne, egész életében ezzel foglalkozott. Meglepetten hallottam (sokat hiányzom az egyesület találkozóiról), hogy a tervezett 8 kötetes könyvének már megjelent 2 kötete. Csak 12 darab fog megjelenni a 8 kötetes albumból, melyből az első 2 kötet tiszteletpéldányát megmutatta nekünk. Elmondása szerint legalább 10 éve folynak az előkészületek, minden egyes viseletet valaki felvett, lefényképezték minden szögből, majd egy festővel megfestették a képet úgy, hogy a ruhák teljes színükben tudjanak pompázni az albumok lapjain. És természetesen az albumban, Ghshs Papgeorgiu rokonával és szerzőtársával, részletesen ír a 8 bemutatott vidék népviseletéről.

Nagyon sajnáltam, hogy Sturcz Anna, a magyar néptánccsoport profi vezetője és tánctanára nem lehetett ott. Az elmondott szöveget nem lehet visszaadni, nem tudtam videózni, hogy meglegyen, az meg nem jutott eszembe, férjemet belevonjam a dologba, utólag sajnálom, hisz az egész idegenvezetést levideózhatta volna.

A 2 múzeum után, bármennyire is élveztük a látnivalókat (a nők jobban bírták, a férfiak kidőltek hamar és a népviseletektől zsúfolt termekből lassan lassan kiszállingóztak..) kiszáradt a torkunk, főleg nekem, akinek be nem állt a szája:) Mivel napok óta az ouzo volt a téma, lementünk a tengerparti ouzeri-be, vagyis ouzo-ivós-kocsmába:) egy kis kóstolgatásra. El kellett dönteni, melyiket vegyék ajándéknak, nem maradhatott ki egy jó kis ouzos csipegetős déli semmittevés:) Két fajtát kóstolhattunk meg, a MINI-t és a PLOMARI-t. Én minivel kezdtem, és nem is váltottam, a többiek mondták, a Mini ánizsosabb, így ez az én kedvencem:) Eleinte a csapat közölte, nem ennének csak innának. Miután mondtam nekik, hogy OK, de én senkit nem cipelek haza:), úgy döntött mindenki, legyen egy kis csipegetés. Az ouzo rettenetesen hamar a fejekbe tud szállni, még evés mellett is, nemhogy éhes gyomorba döntve!

Mutogatom az ouzo-ivás fortélyait:)

Finom volt a polipkar, habár jobban is el lehet ezt készíteni..

Harcolok a darabolással..

R. kért kisebb garnélákat és ezeket kapta:) Olívaolajban vannak kisütve, finomak voltak!

Ez P. kalamarija volt. Azt hitte karikákban kapja, végül egészben voltak kisütve. Itt már részleges darabolás után.

Kinek a pap, kinek a papné..nekem most éppen a MINI:)

Hosszú lesz ez a post, szenvedek vele órák óta, de muszáj leírni becsülettel a történteket, mert ha nem, el fog maradni és kár lenne az enyészetbe veszni hagyni az eseményeket.. Szóval a lényeg, hogy biza hirtelen mindenki nagyon boldognak érezte magát:) Táncolni nem nagyon tudtunk volna szerintem:) Aztán valamikor 2 után én hazarohantam, hogy úgy ahogy a családomban szétosszam a pofonokat:), majd du. 5-kor megint találkoztunk a molónál. Ekkor 5 kiskocsival elkirándultunk a már szép, meleg, napos időben a Galataki kolostorhoz. Milyen jó, hogy erről már van becsületes leírásom az evia-s honlapomon, így nem kell itt külön írnom róla, akit érdekel, csak kattintson rá a linkre.

Hát ezt nagyon élvezték és én örültem kedves barátaimnak, a kecskéknek:) Igazi folklór:)

A kecskenyáj kissé utunk állta..

Gyönyörű a táj a kolostornál

Látszik, hogy női kolostor, telis tele most nyíló vagy nyári virágokat tartalmazó mindenféle méretű cserépedényekkel és fákkal

A citrusok virága és a tömény illatú gardénia illatfelhőjében sétáltunk.

A kolostori látogatás után, görög táncosaink képviselői megvendégeltek mindenkit egy kis tsipuroval (törkölypálinka) és kávéval, teával. A kávézgatás közben sor került a mi Magyarországi programunk megbeszélésére is, majd következett a nap fénypontja: delfinek vonultak az öbölben. Sajnos senkinek nem sikerült őket lencsevégre kapnia.

A kávézás lassan estébe nyúlt, így elindultunk a 2 km-re lévő Limnibe, az "utolsó vacsorára":) Az idő szeles volt, de ezek ellenére kint terítettünk, ez alkalommal egy gyrosos tavernában.