Évia szigete (Euboia -Evvoia - Εύβοια)

Euboea szigete, újgörögül Évia (a középkorban Negroponte), a Görögországhoz tartozó második legnagyobb sziget, mely az Égei-tengerben fekszik.

Észak Évia: a fenyőgyanta begyüjtése, elterjedt foglalatosság a lakosság körében

A hosszúkás, szabálytalan alakú sziget ÉNy-ról DK-i irányban húzódik el Görögország keleti partja mellett, melytől 10-12 km. közepes szélességű csatorna (az Éviai hasadék) választja el. Ezt a csatornát, mely egy hosszúkás, nagy, tengervízzel teli tóra hasonlít, északi részében Atalanti, középső és déli részében pedig Evriposzi-csatornának (néhol öbölnek) hívják. Legkeskenyebb, középső részén, ahol a Chalkida-i felnyitható híd vezet át rajta, 65 méter széles. A hasadék mély, középső részénél mértek már 500 m mélységet is, ez a nagyobb halak vonuló helye. Nyáron gyakran látni csapatosan és komótosan haladó delfineket, melyek játékos ugrálásukkal gyönyörködtetik a nézőket.

Északnyugaton a sziget a Lihada, délkeleten pedig a Mantelo fokban végződik; e két pont egymástól 195 km. távolságra fekszik.

A szélessége 5 és 52 km. közt váltakozik. Éviát É-on az Oreii és a Trikerii, D.-en Androsz szigetétől az Oropoi-csatorna választja el. Összterülete 3775 km2. 

Évia rendkívül hegyes és igen termékeny. A csaknem mindenütt jelen lévő hegyek, dombok szép és gazdag völgyeket zárnak körül. Főbb hegycsoportjai: ÉNy-on a Lichada (945 m.) és a Plakovuno (a régi Telethriusa), középen a Dipszo-Kandili (1341 m.) és a Dirfi-hegy (1745 m.) D-en pedig a Hagiosz Eliász (a régi Ochia, 1205 m.). A legnagyobb síkság a Lelanthei, középen, Khalkisz közelében van; rajta meleg források fakadnak. 

A nagyobbára őskőzetekből álló szigeten különböző színű márványt és márványerezetű követ bányásznak, különösen híres a Karisztos város közelében lévő kitermelőtelep. Ezen márványnak a híre már az ókorban is megvolt. A mai modern görög házak udvarait és kerítéseit jellegzetesen a Karisztoszi kő dísziti, mely a szürke és vörös minden változatában pompázik.

A növényzet rendkívül buja és gazdag. A sziget flóráját a Thassosi-hoz, a Korfui-hoz és a Skopelosi-hoz lehet hasonlítani. Lakói többnyire még mindig földművelők és állattenyésztők, gabonaneműeken kívül különböző gyümölcsöt, olajfát és szőlőt termesztenek, a sziget legelőin pedig juhokat tenyésztenek, melyeknek gyapjúját exportálják. 

Az utak hiánya és a lakosság indolenciája a sziget jelentékenyebb fölvirágzásának állta útját sokáig, a helyzet ma már változott. Évia egykoron nemcsak márvány-, de réz- és vasbányáiról is híres volt. Magnezitet a sziget É-i részében Aszpri-Vrakhi közelében ma is jelentékeny mennyiségben bányásznak, a Mantoudi-hoz közeli Kakavos nevű kitermelőtelep sajnos már 1934 óta nem működik, pedig magnezit még jócskán föllelhető a környék földjében.

Évia lakóit a IV. században Kr. e. már a jón törzshöz számították, mely törzs jellegzetességei nagyon is megfigyelhetőek főleg az északi rész lakóin (világosabb bőr, haj, világos szem, magasabb termet). A lakosság persze időközben bevándorló idegenekkel és görögökkel is bővült, ilyenek voltak az avantesek majd az 1920-s népcsere törvény nyomán bevándorló és itt letelepedő Kis Ázsiai görögök.

Kria Vrisi, ókori Kirinthos helye észak Evián

Az ókorban legnagyobb jelentőséget Khalkisz (ma Chalkida városa) és Eretria kapott. 506. Kr. e. Khalkiszt és a sziget nagyobb részét az Athéniek elfoglalták, később pedig az egész sziget az uralmuk alá került. 446-ban megkisérelték ugyan a sziget lakói függetlenségük kivívását, de eredmény nélkül; 411-ben végre sikerült a spártaiak segítségével önállóságukat kivívniok. A Kheroneia melletti ütközet után, a többi göröggel együtt makedóniai uralom alá jutott; ennek bukása után pedig 194-ben római birtokká vált és eleinte Makedónia, később Achája provinciához tartozott.
A bizánci birodalom bomladozása közben, 1205. lombardiai nagyok kormányozták. 1351-ben velencei és 1470-ben török uralom alá került, a mely alól csak a görög szabadságharc mentette föl 1835-ben.

Jelenleg Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz és Halonezosz szigetekkel együtt külön nomoszt (kerületet) alkot 4200 km2 területtel, (1889) 103.442 lakossal. A kerület 4 járásra (Khalkisz, Xerokhori, Karisztia és Szkopelosz) van fölosztva. A nomosz székhelye: Khalkisz (Chalkida).